Kárpát Gyöngye

Egyedi ásvány- és gyöngyékszerek

Kaláris - piros csiszolt - 3 soros - 4 mm

Cikkszám:
CK-12599

Ár: 5 200 Ft

Készlet: 1 db.

3 soros 4 mm-es csiszolt gyöngyből készült kaláris, népművészeti hímzett szalagra varrva, szalaggal megköthető, állítható hosszúságban. A sorok nem bővülnek, nagyon szépen áll nyakon. Hátul méretre köthető. Mérete párnácskával együtt : 35 cm. A sorokat külön-külön fűztem fel nagyon erős miyuki gyöngyfűző cérnára, 4x átfűzve minden sorát.  Lásd a fotókat.

Gyöngy – és ásványékszereinket semmiképpen se viseljük sportolásnál, zuhanyozásnál, alvás közben. A tisztálkodó szerek károsíthatják az ékszerek felületét, a fűzőszálakat. Ékszereinkre károsak a kozmetikai szerek is. 

A termékek színárnyalata minden igyekezetünk ellenére a valóságban kicsit eltérhet a monitoron látottaktól. A gyöngyök anyaga üveggyöngyök, a leejtett, beütött ékszerből kitörhet esetleg 1-1 üveggyöngy, ezért vigyázzunk ékszereinkre.

 

A 19-20 század fordulóján a bőséges üveggyöngyválaszték lehetővé tette, hogy helyi ízlés szerint válasszanak a gyöngyfajták közül. Így pl a Baranya megyei horvát sokácok kifejezetten a nagy szemű, könnyű fújt üveggyöngysorokat, Hollókőn és vidékén a palóc nők viszont az aprószemű kalárisokat szerették. A két nagy háború után a megszokott üveggyöngyféleségekhez nehezen, majd egyáltalán nem lehetett hozzájutni.

Szükségmegoldásként a régi ruhákról lefejtett gyöngyszemeket használták fel újra, ahogy azt feltehetően a megelőző évszázadokban is tették.

A kalotaszegiek pl a régi, elszíneződött üveg csiga- és viaszgyöngyöket hamulúgban kifőzték.

Az igazgyöngy utánzataként megkedvelt viaszgyöngyöt a külső bevonattal ellátott és nehezebb teklagyöngy pótolta.

A gyöngymunkákat igyekezett mindenki magának elkészíteni. A bonyolultabbak kivitelezéséhez azonban nem minden asszony értett, ezért falusi mesterkedőkhöz fordultak. Még speciálisabb tudást igényelt a párta, koszorú, főkötők elkészítése.

A gyöngymunkák készítési módjáról a korábbi szűkszavú források nem emlékeznek meg.

A kalárisok végét legtöbbször egy-egy textilpárnácskához varrták, és hátul madzaggal, selyempántlikával kötötték össze.

A gazdagítást a sorok számának szaporításával oldották meg. A dúsítás másik módját a bonyolultabb fűzésű gyöngyhálók jelentették.

 

A sárközi gyöngygallér készítéséhez kicsi üveggyöngyöket használtak fel. Bonyolultabb készítést igényeltek a csavarintós, duplacsavarintós és a keresztbefűzött gyöngyök. További lehetőséget jelentett, ha a választót és a mellette lévő szemeket más-más színű gyöngyökből fűzték, amely pici virágmintát képezett.

A sárköziek alkotókedvét mutatja, hogy a gyöngygallér mellett nem volt ismeretlen a gyöngyrojt sem.

A dúsítást általánosan az egyszerűsödés követte, ami a sorok számának fogyatkozásával, a polgári ízléshez igazodó formák előnyben részesítésével járt.

A gyöngy ékesítő szerepe a fiatal nők viseletében teljesedett ki. A nőies megjelenéshez a 20. században már elengedhetetlenül hozzátartozott az ékszerviselet. A legmeghatározóbb ékesítők az arcot kiemelő gyöngynyakékek voltak.

A gyöngy funkciói közül a jelölő szerep a legsokrétűbb. Jelentéstartalma vallott a viselőjükről: életkor, családi állapot, társadalmi rang. A nőknél az életút jelölésében általános szabálynak csak az tekinthető, hogy a nagylány- és fiatalasszonykorban hordták a legtöbb és legszebb ékességet. Életkoruk előrehaladásával, első gyermekük születésekor, gyermekeik felnőtt ifjúvá válásakor, végül gyermekeik házasodásakor fokozatosan csökkentették ékszereiket, fokozatosan sötétebb színű gyöngyöket viseltek, 65 év felett teljesen fekete lett.

Részlet:  Katona Edit-Tompos Lilla c. könyvből.





Ezeket is ajánljuk

?>